Női barátságok és az örökös hasonlítgatás
Örültél már szívből valaki sikerének — és egy pillanattal később megjelent valami kis sötét érzés, amit gyorsan letagadtál? Ez nem baj. Ez emberi. Ettől nem vagy rossz. De érdemes megnézni, mi bújik meg mögötte.
Női barátságok és az örökös hasonlítgatás
Van egy barátnőd. Ismered évek, talán évtizedek óta. Tudod, miken ment át. Szereted. Aztán egyszer csak bejelenti: előléptették, megszületett a babája, megvette azt a lakást, összejött azzal a pasival — és te mosolyogsz, gratulálsz, megöleled.
Aztán hazamész. És valahol belül, csendben, megjelenik egy mondat: „Miért nem nekem?”
Ha ez ismerős, nem vagy rossz ember. Nem vagy rossz barátnő. Csak nő vagy, akit arra neveltek, hogy folyamatosan mérje magát másokhoz.
A hasonlítgatás nem irigykedés — mélyebb annál
Az összehasonlítás az egyik legalapvetőbb emberi kognitív folyamat. Az agyunk folyamatosan viszonyítási pontokat keres — ez evolúciósan segített meghatározni, hol állunk a csoportban, biztonságban vagyunk-e, elégségesek vagyunk-e. A baj ott kezdődik, amikor ezt a belső radart nem ki-, hanem befelé fordítjuk — és minden más nő sikere a saját hiányainkról kezd mesélni.
„A összehasonlítás az öröm tolvaja.”
— Theodore Roosevelt mondja (és feltűnik még minden baráti vacsoránál, ahol valaki megemlíti az instagramját)
Nőként ráadásul különleges csapdában vagyunk: a társadalom egyszerre várja el tőlünk a szolidaritást és versenyeztet egymással. Legyetek egymás legnagyobb szurkolói — de azért a tested, a karriered, a gyermeked, a kapcsolatod legyen jobb, mint a szomszédé. Ez ellentmondás. És ebben az ellentmondásban nőttünk fel.
Mikor válik a barátság titkos versenytereppé?
Nem robbanással kezdődik. Apró pillanatokkal:
- Amikor a barátnőd mesél egy sikeréről, és te ahelyett, hogy hallgatnád, már a saját válaszodon gondolkodsz — hogy te is mondhass valamit, ami ugyanolyan jó.
- Amikor valaki megdicséri előtted, és te bólogatsz, de belül valami összeszorul.
- Amikor az ő boldogsága pillanatokra elmossa a tiédet — nem mert nem kívánod neki, hanem mert emlékeztet valamire, amit te még nem értél el.
- Amikor inkább nem mesélsz a saját céljaidról — mert mi van, ha nem sikerül, és ő sikerrel jár?
- Attól félsz, hogy ellopják az ötleted vagy lebeszélnek róla?
- Nem az ő célja a fontos neked is, hanem a sajátjaidat sem tudod, vagy önbizalomhiány miatt nem mered felvállalni.
Egyik sem gonosz. Mind nagyon emberi. De ha ezek az érzések csendben irányítják a barátságaidat, előbb-utóbb távolságot teremtenek — olyankor is, amikor fizikailag egymás mellett ültök.
Kinek a mércéjével mérünk?
Mel Robbins „hagyd rájuk” elmélete itt is megjelenik — csak fordítva. Nemcsak azt kell elengedni, amit mások gondolnak rólunk. El kell engedni azt a belső bírót is, aki más nők életét a mi életünk bizonyítékává vagy cáfolatává teszi.
Az összehasonlítás mindig hamis mérleg. Te a saját belső küzdelmedet látod — a félelmeidet, a kétségeidet, a fáradtságodat. A barátnőd külső képét látod — amit megmutat, ami látszik. Soha nem ugyanazt hasonlítod össze. Soha.
Hogyan lehet ebből kilépni?
Nem egy este alatt. Nem egy bejegyzés elolvasásával. De van néhány kérdés, amit érdemes feltenni magadnak, amikor azt érzed, hogy a hasonlítgatás elkezdett dolgozni benned:
Mit mutat nekem ez az érzés? — Nem azt, hogy rossz vagy. Hanem azt, hogy mire vágysz igazán. Az irigység és az összehasonlítás mindig egy vágy tünetei. Ha a barátnőd előléptetése fájt, talán te is szeretnél előrelépni valahol. Ez érték, nem szégyen.
Tudok-e örülni anélkül, hogy az az én mérlegemre kerülne? — Az igazi barátság nem nulla összegű játék. Az ő sikere nem vesz el semmit tőled. Ez racionálisan igaz — de érzésszinten elhinnünk ezt az egyik legnehezebb munkánk.
Kimondom-e hangosan, amit érzek? — A legtöbb összehasonlítgatás csendben van. Ahol nincs szó, ott a képzelet tölti ki a réseket — és a képzelet ritkán szolgálja a mi javunkat.
Az igazi barátság: ahol nem kell jobbnak lenni
A legmélyebb női barátságok — azok, amik évtizedeken átívelnek, amik tartanak a válások, a kiégések, a kudarcok idején is — azok nem azért tartanak, mert mindenki egyformán sikeres. Azért tartanak, mert ott lehet rossznak lenni. Féltékenynek. Elveszettnek. Nem tudónak.
Ott nem kell teljesíteni. Ott nem kell összehasonlítani. Ott elég csak lenni.
Ezt keressük a LilyVibe-ban is. Nem tökéletes nőket. Nem sikertörténeteket. Hanem valódi embereket, akik inspirálják, segítik egymást, akár csak 1-1 mondattal, egy ajánlással, egy baráti öleléssel.
Várlak a következő eseményen: Lilyvibe Facebook – oldalon követheted.